|
A konfliktus mint a kommunikáción alapuló
közösségalakítás kihívása
Ezzel a témával foglalkoztak a közösségek házfőnökei a
2009. október 12. és 14. között zajló találkozón,
melyet Dr. Georg Beirer bembergi teológus és
pszichoterapeuta vezetett. A résztvevők a találkozót
érdekesnek, tanulságosnak, élethűnek és hasznosnak
találták.
Imelda Fritz nővér, a tartományi vezetőség tanácsosa a
következőképpen foglalta össze a találkozón
elhangzottakat:
Először különbséget kell tenni a konfliktus elemzése
és a konfliktus megoldása között.
A konfliktus elemzése során előbb keressük és értsük
meg magát a problémát. Csak ezt követően tegyünk
javaslatokat a megoldásra. Ez a folyamat
időigényes.
Itt nem csak állásfoglalásról, sokkal inkább
életmódról van szó. Kerüljünk mindent, ami
kérdezősködésnek tűnhet. Beszéljünk "Én-üzenetek"-ben.
A kérdéseknek zárt ajtókat kell megnyitniuk és nem a
nyitottakat bezárniuk. A "miért" kérdések magyarázatot
váró kérdések, és állásfoglalásra engednek
következtetni. Kérdésünkkel ne keltsünk
bűntudatot.
A világban jelenlévő békétlenségét nem tudjuk
megoldani, de a saját közösségünkben tehetünk apró
lépéseket.
Amikor konfliktust észlelünk, osszuk meg egymással
észrevételünket. A feltételezések és az értelmezések
nagy szerepet játszanak.
A fundamentalisták annyira meg vannak győződve a
saját nézetükről, hogy már nem képesek a
dialógusra.
A konfliktusokat vegyük komolyan. Amikor az egyik fél
konfliktust jelez, az illető valóban konfliktusként éli
meg az adott helyzetet. Ne féljünk külső segítséget
kérni.
"Mások által leszek azzá, aki vagyok!" Imádságom
minősége az engem éltető közösség minőségétől
függ.
Így tekintve a közösség egyben ígéret is: Elő
szeretném hozni belőled, ami benned van.
Nekem kell magamon dolgoznom, és ez nehéz. Sokszor nem
az én elképzeléseim szerint alakulnak a dolgok. Aki
vállalja a valóságot, a szenvedést is vállalja. Ez nem
rossz. A világ egyszerűen törékeny. Érezzük a
feszültséget a "van" és a "lehetne" között.
A helyesen megélt jelen a jó jövő előfeltétele.
A szerzetesi élet legmegfelelőbb pillanata a jelen
pillanat. Most van itt az Úr órája. Az álmodozó rendek
elmulasztják a jövőt. A víziók a valóság
motivációjaként kell hogy szolgáljanak. A vízió ebben
az esetben látóképesség. Ezért soha ne fektessünk
látszatkonfliktusokba. A jövendölés megtagadása: " Ó,
Uram, mi már túl öregek vagyunk...!", nem teljesíti,
nem teljesítheti be a látomást.
Néhány pillanatfelvétel a kremsmünsteri
találkozóról.
|