|
Pater Theodosius Florentini OFMcap
|
"A kor szükséglete Isten
akarata"
Anton Crispin
Florentöni/Florentini
1808. május 23-án született a svájci
Müstairben.
1825-ben belépett a kapucinusok rendjébe. Hat évvel
később már novicmester volt, valamint filozófia és
teológia tanár Badenben.
Élete végéig kitartott meggyőződése mellett, miszerint
Isten konkrét formában van jelen az életünkben.
Felszólítása hétköznapjainkat, létünket annak
mélységében érinti meg, és döntéseket, tetteket vár
válaszként.
Az antiklerikális liberalizmus, a kolostorok bezárása
idején alapította meg a Keresztes Nővérek
Kongregációját. Olyan nővéreket akart, akik
életmódjukkal Krisztus jelenlétéről, az élő keresztény
felebaráti szeretetről tesznek tanúságot a
világban. Új utakkal, megoldásokkal próbálkozott az
oktatás, szegénygondozás, egészségügyi ellátás, a
munkáskérdés területén. Elképzelései
megvalósításához koldulással igyekezett megszerezni az
anyagi feltételeket, ezért szinte folyamatosan úton
volt.
1865 február 15-én halt meg Heidenben. Halála estéjén
a következő, Szent Ágostontól származó idézetet írta a
szálló vendégkönyvébe: "A szükséges dolgokban legyen
egység, a kétesekben szabadság, mindenben pedig
szeretet."
|
|
"Isten jósága
határtalan"
Katharina Scherer 1825.
október 31-én született a svájci Meggen-ben. 1845-ben
lépett be a menzingeni tanító nővérek kongregációjába.
Öt évvel később már a näfelsi szegényház vezetője, és a
helyi ipari iskola tanárnője volt.
1857-ben a Szent Keresztről Nevezett Irgalmas Nővérek
Kongregációjának első általános rendfőnöknőjévé
választották. Hivatalát haláláig töltötte be. Svájc
történelmileg meghatározó egyéniségeként tartják
számon.
"Arra tekintek akitől minden erő származik." - ezzel a
mondattal vezette a P. Theodosius által alapított
közösséget a jövő felé. A munka és az emberekkel való
találkozások határozták meg napjait. Ezek a
legegyszerűbb, legeseménytelenebb hétköznapok váltak
hitének és imaéletének forrásává. K. Rahner írja róla:
"Életére jellemző a hétköznapok misztikája, az egyszerű
áhitat."
Élete Krisztus követésében keresztes nővérként vált
teljessé. 1888. június 16-án visszaadta lelkét
Teremtőjének. Sírja az "ingenbohli dombon" mind a mai
napig zarándokhely. 1995.október 29-én II. János Pál
pápa Rómában boldoggá.avatta.
|
Boldog Maria Theresia Scherer
|
|
Boldog Zdenka Schelingová
|
"Minden hivatás a szeretetben
gyökeredzik."
Zdenka nővér, Cecília Schelingová,
1916. december 25-én született Kriván (Krivá) az
Alsó-Kubin-i (Dolny Kubín) járásban. Diákéveit 1929-től
a Keresztes Nővérek iskolájában töltötte.1931-ben kérte
felvételét a Szent Keresztről Nevezett Irgalmas Nővérek
rendjébe. 1937. január 30.-án tett ünnepélyes
fogadalmat. Tevékenységi területei: a homonnai
(Humenné) kórház (betegápoló nővér), a pozsonyi Állami
kórház (röntgenlaboráns).
1952. február 19-én az esti órákban segített megszökni
egy elítélt papnak. Másnap a rendőrség hazaárulás
vádjával letartóztatta.
1952. június 17-én a bíróság ítéletet hirdetett Zdenka
nővér, Cecília Schelingová ügyében. Az ítélet 12 év
szabadságvesztés és állampolgári jogainak elvesztése. A
börtönben a megalázó bánásmód következtében súlyosan
megbetegedett. A diagnózis mellrák. Egészségi állapota
folyamatosan romlott. 1955. április 15-én a hatóságok
szabadlábra helyezték a következő ürüggyel: "nem
akarunk belőle mártírt csinálni".
A betegségtől testileg és lelkileg legyengülve tért
vissza Pozsonyba, ahol egyik jó barátnője, Apollonia
Gallis - a későbbi Lujza nővér - gondoskodott
róla.
1955. július 31-én halt meg a nagyszombati kórházban.
2003. szeptember 14-én Pozsonyban II. János Pál pápa
boldoggá avatta.
|
|
"Szegény vagyok, mégis mindenem meg
van.
Ó élet, ó gazdagság!"
Franciska Nisch vallásos szülők
gyermekeként jött a világra 1882-ben Mittelbiberachban
(Németország, Würtenberg tartomány). A család szegény
körülmények között élt. Franciska 12 éves korától
szolgálólányként dolgozott. Ez idő alatt ért meg benne
az elhatározás, hogy keresztesnővér legyen. 1907-ben
tett fogadalmat Hegneben. Konyhásnővérként dolgozott
Bühlben és Baden-Badenben. 1912-ben súlyos betegség
következtében visszatért a tartományházba, Hegnebe. Itt
halt meg 1913. május 8-án.Az emberek, akik Ulrika
nővérrel kapcsolatba kerültek a következőket mondták
róla: egyszerűség, ráhagyatkozás, öröm, alázat, imával
átszőtt munka, a szükséget szenvedőkkel együttérzés,
hiteles élet. Ulrika nővér az imából merített erőt.
Imaéletének és hitéletének forrása Isten volt. A
nehézségeket, saját szenvedését és mások szükségét is
ezáltal tudta hordozni.
Halála óta sokan keresik fel sírját, hogy ott
imádkozzanak. Az emberek bíznak közbenjárásában.
Közelében vigaszt, erőt és segítséget kapnak.
II. János Pál pápa 1987. november 1-én avatta Ulrika
nővért boldoggá. Földi maradványai 1991 óta nyugszanak
a Hegne-i kolostortemplom kriptájában.
|
Boldog Ulrika Nisch
|